Mementó
- Miért
Fiam 3o.-ik. születés napja reggelén
Bekukucskál
a nap, tán arcomat is éri
Tegnap elõkészített gyertyára gyújtok.
Miért, miért nem akartál?
Istenem, mindent adtam volna,
ha életben maradsz.!
Mily kétségek:
Nem lesz életképes!
De, de mégis!
Egészen nagy baba!
Felöltöztetve mellém teszik
Picurka szép kicsi fiúcska
Ekkora hanggal!?
Miért, miért nem akartál engem?
Minket?
Testvéred várt,
Apád bár nem akart,
Mégis madarat fogott volna..
Én? ! Micsoda boldogság!
Egy napig tartott tán.
Ki az ki vállalja, hogy megmondja?
Az orvosom, nem tudja,
Hogy én még nem tudom…
Döbbenet száll a lelkemre.
Istenem
Miért nem adtad egészen nekem?!
Jött a néma bánat.
Se könnyem, se szó,
Se alvás, csak gondolat nélküli
Valami kézzel matatás…
Majd otthon megnyugszik
Mondta az orvos.
És anyám hazavitt.
Otthon csak fekszem
Némán kötögettem.
Jöttek testvérek, barátok, rokonok
Mind kedves szót hozott
És én csak hallom kicsim sírását.
Rádöbbenek istenem el se temettem!
Iszonyatos fejfájás,!
Mennék, de Istenem!
ezt nem viselhetem!
Lábaim összerogynak, valaki fölkarol
Bevisznek ágyamba
Visít a sziréna, rohan a mentõ
De már csak a roncs menthetõ.
Élet van benne, de minek?!
Kiáltok hang nélkül
Istenem mi történik velem?!
Mindenütt csövek, ki és bevezetnek
Ágyékom alatt csupa vér!
Izgatott orvosok jönnek sorra
Diagnózis: agyembólia
Rugdosom jobb lábammal a balt
Karom csüng tán elvesztettem?!
Zúgnak a gépek, monitorok villognak
Az orvos lesi, számolja
A pulzust, és a perceket.
Ébren van, kérdi?
Igen.
és mosolyogni próbálok
az aggodalmas arc láttán
De érzem arcomra fagyott a mosoly.
Jönnek: kisírt szemû anyám, apám,
Hozzák kislányom
Vigaszt nyújt tán?!
Mikor meglát sírva, fakad.
Én vele sírok.
Éjjel és nappal.
Szavam nem lelik,
Könnyem csak nyelem, csak nyelem.
Istenem mi lesz ha megjön a férjem?!
Mondják, ha nem sírok beengedik.
És én igazítom arcomat a mosolyra
Mosolyom elferdül,
S mikor érzem, arcomra fagy!
De nem szabad sírni!
Nem szabad sírni!
Az éjszakáé az!
2003.szept.21.
Tegnap elõkészített gyertyára gyújtok.
Miért, miért nem akartál?
Istenem, mindent adtam volna,
ha életben maradsz.!
Mily kétségek:
Nem lesz életképes!
De, de mégis!
Egészen nagy baba!
Felöltöztetve mellém teszik
Picurka szép kicsi fiúcska
Ekkora hanggal!?
Miért, miért nem akartál engem?
Minket?
Testvéred várt,
Apád bár nem akart,
Mégis madarat fogott volna..
Én? ! Micsoda boldogság!
Egy napig tartott tán.
Ki az ki vállalja, hogy megmondja?
Az orvosom, nem tudja,
Hogy én még nem tudom…
Döbbenet száll a lelkemre.
Istenem
Miért nem adtad egészen nekem?!
Jött a néma bánat.
Se könnyem, se szó,
Se alvás, csak gondolat nélküli
Valami kézzel matatás…
Majd otthon megnyugszik
Mondta az orvos.
És anyám hazavitt.
Otthon csak fekszem
Némán kötögettem.
Jöttek testvérek, barátok, rokonok
Mind kedves szót hozott
És én csak hallom kicsim sírását.
Rádöbbenek istenem el se temettem!
Iszonyatos fejfájás,!
Mennék, de Istenem!
ezt nem viselhetem!
Lábaim összerogynak, valaki fölkarol
Bevisznek ágyamba
Visít a sziréna, rohan a mentõ
De már csak a roncs menthetõ.
Élet van benne, de minek?!
Kiáltok hang nélkül
Istenem mi történik velem?!
Mindenütt csövek, ki és bevezetnek
Ágyékom alatt csupa vér!
Izgatott orvosok jönnek sorra
Diagnózis: agyembólia
Rugdosom jobb lábammal a balt
Karom csüng tán elvesztettem?!
Zúgnak a gépek, monitorok villognak
Az orvos lesi, számolja
A pulzust, és a perceket.
Ébren van, kérdi?
Igen.
és mosolyogni próbálok
az aggodalmas arc láttán
De érzem arcomra fagyott a mosoly.
Jönnek: kisírt szemû anyám, apám,
Hozzák kislányom
Vigaszt nyújt tán?!
Mikor meglát sírva, fakad.
Én vele sírok.
Éjjel és nappal.
Szavam nem lelik,
Könnyem csak nyelem, csak nyelem.
Istenem mi lesz ha megjön a férjem?!
Mondják, ha nem sírok beengedik.
És én igazítom arcomat a mosolyra
Mosolyom elferdül,
S mikor érzem, arcomra fagy!
De nem szabad sírni!
Nem szabad sírni!
Az éjszakáé az!
2003.szept.21.
Ma már nem sírok.
Köszönöm Istenem, hogy
meghagytad életem
Sok szépre sikerült év lett mögöttem.
Az életet így is szeretem.
Béna?!
Ugyan, csak állapot!
Teszem dolgom jól, vagy rosszul
Majd elszámolok.
Szép családom, megértõ férjem
Istenem neked köszönhetem.
S mit kaptam tõled, cselekszem
Tenni, tenni, másokért lenni.
Közben magam is szeretni.
Istenem így tanítottál engem
Köszönöm neked.
2005.03.23.
/dominjoli/