Alkoholos torma csodája
November közepén hideg téli estén az idősebb apa fiával, sietett haza a kisváros kivilágítatlan friss hóval belepett utcáján. A telihold ezüstös fénye bevilágította a környéket. Senki nem járt arra. Megkondult a templom haragja, a hegyek verték vissza, szép hangját.
Igyekeztek hazafelé a cipszerájba.
Amint mentek át a befagyott Visó fölött, a híd alól jajgatást hallottak. ”Mein Gott! Mein Gott!”Hilfe!”
Apám! Kiáltott fel a fiatalabb férfi. Valaki van a híd alatt! Igen állapította meg az idős ember is.
Menj csak, Lajos fiam, nézd meg.
Már indult is.
Egyszerűen lecsúszott a folyó partján. A mélyben egy öregember kapirgálta a jeges havat próbálkozott kimászni, semmi sikerrel. Csizmáslábai estében beszakították a jeget, most a jeges víz sebesen folydogált be a csizma szárán.
Lajos meglepetten kiáltott fel; ”Tati was macht hier?!” Bár jó erőben volt, nem bírta felhúzni nagyapját egyedül, aki hajlott kora ellenére is derék ember volt .
Apám kérem jöjjön segítsen! Hier ist Tati!
Ketten nehezen húzták ki a szinte magatehetetlen átfagyott öregembert.
Átkarolva, támogatva, szinte húzták a már nem messzi otthonukig.
Rozsi gyere gyorsan! Kérték a segítséget a ház asszonyától.
Levetkőztették az öreget, átdörzsölték alkoholos reszelt tormával, a hátát duplán is. A maradékot mellé tették az éjjeliszekrényre.
Rozsi éjszaka kétszer is felkelt az öreghez, látta semmi baj, horkolt szokása szerint.
Kora reggel hangos nótázásra ébredtek.
Rozsi beszaladt apósa szobájába. Bizony mondom nektek ő énekelt, jókedvűen felülve az ágyban. Az alkoholos tormástálból az alkohol mind elpárolgott, szárazon mutatta magát az éjjeli szekrényen.
János Tati még 3 évet élt erőben, egészségben, 96 évesen aludt el örökre.
/Csöpi/