Az igazi fény
Egy budapesti jó barátom mesélte, hogy tavaly
december elején, az egyik
délutánon a feleségével és három
gyermekükkel elmentek megnézni a
karácsonyi kínálatot. Körül akartak nézni egy
kicsit, hogy mit érdemes
venni ajándékba a gyerekeknek. A lakásuk közelében lévő
bevásárlóközpontot
választották, hiszen jól tudták, hogy a több száz üzletben minden
kapható.
A hatalmas épület a karácsonyi vásár idejére óriási
díszvilágítást kapott
kívül és belül egyaránt. Távolról is jól látható
színes lámpák és égők
ezrei vonzották a vásárlókat a pláza felé, s mentek is az emberek
a sötét
decemberi napon a csillogó fények irányába. Az
épületbe lépve mindenki
elámulhatott az óriási fényártól, s a barátom két
nagyobbik gyermeke is
versengve kezdték el egymásnak
mutatni a különleges lámpákat és
karácsonyfákat, amelyeket a folyosókon vagy az üzletekben
felfedeztek. Így
indultak el a nyüzsgő embertömegben, hogy végignézzék a
boltokat. A nagy
nézelődés közepette hirtelen észrevették, hogy a legkisebb
gyermek, a négy
éves kis Eszter eltűnt. Egy pillanat alatt földbe
gyökerezett a lábuk és
kétségbesve néztek körül, hogy hol lehet a kislány. Hová tűnhetett
ebben a
nagy tömegben? Lám, a nagy csillogás és a rengeteg
megvásárolható ajándék
annyira elvonta a figyelmüket,
hogy még saját gyermekükről is
megfeledkeztek. Hogy fogják most megtalálni? Merre induljanak
el keresni?
A gyerek valójában csak néhány méterre volt tőlük, de
a tömeg miatt nem
láthatták. Azonnal visszafelé kezdtek el indulni, s
nagy szerencséjükre
két üzlettel odébb mindjárt meg is
találták Esztert, aki csak néhány
métert maradt le. Nagy megkönnyebbüléssel léptek oda a kislányhoz,
aki egy
kirakat előtt állt és valamit nagyon nézett. Vajon mi
tetszett meg neki?
Talán egy szép baba? Vagy valamilyen
más, érdekes játék? Talán egy
csillogó-villogó karácsonyfa? De a kirakatban nem
gyerekjátékok voltak,
hanem mindenféle utazótáskák, bőröndök és hátizsákok. A kis Eszter
viszont
nem a táskákat nézte, hanem egy kis adventi
koszorút. A kisebb-nagyobb
bőröndök között egy asztalkán ott volt egy hagyományos
adventi koszorú,
egyszerű fenyőágakkal, három lila és rózsaszín
gyertyával. Mivel éppen
advent első hete volt, a koszorún még csak egy
gyertya égett, s ennek
fénye vonzotta a kislányt. Eszter felnézett a
szüleire, s a kis lángra
mutatva ezt mondta: "A templomban is ugyanilyen gyertya
égett vasárnap a
koszorún".
Image may be NSFW.
Clik here to view.
Ezt az adventi kis történetet azért meséltem el, mert
valamit tanulhatunk
ettől a négy esztendős kislánytól. Valami nagyon
fontosat megtanulhatunk
tőle, ami hasznunkra lehet az adventi készületben.
Esztert ugyanis nem
kápráztatta el a hatalmas fényár, ami betöltötte a
bevásárlóközpontot, s
amely mindenki mást elkápráztatott. Ez a kislány a sok millió
lámpa között
is felfedezte ezt a kicsiny lángocskát,
ezt a parányi fényt, amely
valahonnan ismerős volt számára, s addig nézte, amíg
eszébe nem jutott,
hogy a templomban látott hasonlót. Egyedül ő fedezte fel az
igazi fényt,
amit talán senki más nem vett észre a
csillogás közepette. Talán nem
csupán egy gyermek képes erre, hanem azok a felnőttek is, akikben
van még
egy kis gyermeki
lelkület, s megőriztek valamit
gyermekkoruk
vallásosságából.
Clik here to view.
A mai napon elkezdődik az advent, a
karácsonyi előkészület ideje. Ezt
jelzi a templomunkban felállított
adventi koszorún meggyújtott első
gyertya. Vajon jelent-e nekünk valamit ez az apró fény?
Észrevesszük-e e
lángocskát? E gyertya meggyújtásával egyidőben a városok
üzleteiben, meg
az utcákon mindenütt sokezer, talán sokmillió lámpát
gyújtanak. Bizony e
nagy fényözönben, a sok mesterséges fényforrás között
nehéz észrevennünk
egyetlen szál gyertya természetes fényét.
Bizony, ebben az időszakban,
amikor minden az ajándékvásárlásra buzdít minket, nehéz odafigyelnünk
még
nekünk, vallásos embereknek is az advent
lényegére. Pedig ezt kellene
tennünk. Az előttünk álló négy hétben lassan fel kellene
készülnünk Jézus
születésének ünnepére. De vajon elég lesz-e az, hogy hétről
hétre eggyel
több gyertyát gyújtunk
meg? Nem lesz ez
kevés a decemberi
díszvilágításban? Elárulom, hogy nem lesz
kevés. A karácsonyi fények
kialszanak, az égőket januárban leszerelik. De a világ
Világossága, Jézus
Krisztus mindig ragyogni fog. Nem csak karácsony
éjszakáján, hanem az
ünnep után is. Ő az igazi fény. Ő az igazi világosság. Ő az
egyetlen, aki
elhozhatja életünkbe a hit fényét, a remény
világosságát és a szeretet
ragyogását. Vegyük észre a napról napra közeledő fényt, aki maga
Jézus és
engedjünk, hogy bevilágítsa életünket és családjaink életét.
/2007.dec.01./